Sikerült megnéznem Taratino mester legújabb filmjét - végre. Nos, első benyomásra azt mondom, hogy tetszett. Nem egy nagyon pörgős, vagy látványos film - oké, az a kevés akció kicsit még el is van túlozva, ahogy a rendezőtől megszoktuk - de a cselekmény lassú, hagy időt a szereplőknek. Azok pedig teszik a dolgukat, a történetbe vegyül egy kis krimi is, szinte senki nem az, akinek látszik, vagy ha mégis, biztos h titkol valamit.
Az ütemezés valóban nem a mai tempóhoz van gyorsítva, ami szerintem nem baj. Akár csak a Becstelen brigantik első nagy jelenetében, itt is jót tesz hogy hagyja kibontakozni a színészeket a rendező. A trailer kicsit félrevezető volt, mert az a Brigantik sebességéhez és akció dús pörgéséhez hasonlónak mutatja be a filmet. De nem az; van egy hóvihar, 8 férfi - 1 nő, a játékidő nagy részében egy postakocsiban és egy faházban beszélget, káromkodik, gyanakszik és még lő is.
Azért megemlítek egy-két hibát is, ami nekem nem tetszett, illetve leginkább csak egyet: a lassítások. Nincs belőle sok és egy feszült pisztolypárbaj felvezető pillanataiban még el is megy - bár kicsit hatásvadász. De amikor S. L Jackson éppen mond valamit egy másik szereplőnek közben, vagy csak kiabál és azt lassítják be - na az maximum a manapság divatos belassítások paródiájaként értelmezhető jó húzásnak - egyébként rossz ötlet.
A filmet tudom ajánlani azoknak, akik szeretik a korábbi T. műveket. És mindenképpen angolul, akárcsak a korábbiakat - már Django esetében is vétek kihagyni a színészek eredeti hangját! Még akkor is, ha a ponyvaregényt viszont a mai napig magyar szinkronnal szeretem - abban az időben még költöttek arra, hogy jó legyen. Ma már nem.