Egyenlőre még nincs karantén helyzet nálunk, inkább amolyan önkéntes dolog és lehetőség, mert mind a ketten tudunk itthonról dolgozni, legnagyobbrészt. Ezen a bejegyzésen már többször gondolkoztam, lehet, hogy még formálom kicsit, mielőtt kiteszem. A

jutott eszembe, nagyjából a második hét után, hogy nekem ez a helyzet valahogy ismerős, illetve már voltam ilyenben. Nem a vírusra gondolok, nem spiritualitás, de még csak nem is zárka :)

Több mint tíz éve, amikor óriási mázlival túléltem egy balesetet, elég hosszú időre "be lettem zárva". Az ember nem gondol bele, de pár nap után már nekem is élményszámba ment, amikor csak a szobát elhagytam - illetve átgurítottak a másik kórterembe. Komolyan, nem gondolná az ember, hogy mekkora öröm látni néhány fa tetejét az ablakból. Ahogy azt sem gondolod, hogy mekkora élmény, amikor negyed órára kapsz egy kerekesszéket és azzal "rodeózol" egy kört a folyosón.

Majdnem egy hónapnyi kórház után pedig a remekbeszabott "trabant" - járókeret - sem az, amit féllábbal hajtva körbe tudsz szaladgálni bárhol. Igaz, itt már ha megküzdesz érte, akkor valamennyit lehetett mászkálni. A régi gimimbe is elmentünk egyszer, hogy a tananyagot beszerezzük - akkoriban az internet még elég gyerekcipőben járt - elég érdekes érzés volt átvágni az aulán, miközben sokan nem tudták mirevélni. De ezt "kiszökést" akár párhuzamba állíthatjuk azzal, hogy heti egyszer elmegyünk boltba és néha, amikor kevesen vannak kint, sétálunk egy rövidet.

Nem azt mondom, hogy ez jó dolog, sem azt hogy tetszik. Ez inkább csak egy olyan dolog, amiben szereztem már tapasztalatot és talán ezért viselem könnyebben, mint mások. Egy újabb olyan rossz tapasztalat, amit meg kell próbálni előnyre fordítani!

Kitartás és vigyázzunk mindenkire!