Az elmúlt hetekben bepótoltam egy régi film klasszikust, pontosabban egy trilógiát. Többek között Dollár trilógiának is nevezik a három filmet, Sergio Leone remekművét. Már elég meg akartam nézni, de a régebbi generációkhoz tartozó filmekkel már voltak rosszabb tapasztalataim, így mindig tologattam. Például a Szarvasvadász nekem egyeltalán nem jött be, a témában sokkal relevánsabb a Szakasz, ami viszont nagyon is.
Szóval azelőtt nem láttam a filmeket, legalábbis azt hittem.
A filmek összességében tetszettek, a karakterek nem tipikus hollywoody figurák, a jó sem túl jó, de a rossz sem tűnik ki túlzottan a környezetéből. A harmadikban feltűnő csúf - Tuco - pedig kifejezetten színes karakterre sikerült, a kritikák szerint a színész legjobb szerepe.
De ami felötlött bennem, az néhány jelenet, karakter ismerőssége volt. Például a törvény kijátszása amit Blondie (a jó) és Tuco (a csúf) csinál, visszaköszönt legalább egy későbbi, könnyedebb hangulatú, Bud Spencer-Terrence Hill filmben: a vagány hős, aki ellövi messziről az akasztófakötelet, csak a vidám verzióban egy kutya akadályozza ebben és végül az öreg Bud saját súlyával dönti össze a szerkezetet. De a Nevem Senki is kölcsönzött sok dolgot, az szintén nem áll messze stílusban.
Azt pedig, hogy Tarantinó filmjeiben mennyi mindent lehet felfedezni - akár egy film kezdés, karaktereket bemutató megoldás, a Becstelen Brigantik elején - arról ő maga is nyilatkozott. Ezek a filmek nagy hatással voltak rá és tisztelgésképpen használja fel, vagy tesz rájuk utalásokat.
Van azonban egy másik aspektus, ami már sok klasszikus film, híres, klasszikus jelenetét mutatta meg és nem győztem csodálkozni, amikor az eredetit megnéztem. A Navarone ágyúi például nagyon furcsa élmény volt, mert számtalan jelenetét vette át, szinte szó szerint a Nagy Durranás 2 - természetesen mint paródia. Ahogy persze nagyon sok más filmet is felhasznált.
Azon gondolkoztam el, hogy ha az ilyen szintű "másolatok" vagy hivatkozások elfogadottak és sokszor nagyon jól sülnek el, biztosan van olyan, aki például a Star Wars 7-ik része után látja csak a 4-ik részt, vajon mennyire rontja el neki az élményt? Mondjuk az nem tisztelgés, vagy ilyesmi volt, hanem egy az egyben copy-paste, csak az effekteket és a grafikát csinálták meg az aktuális színvonalon, de ettől függetlenül az élményt még elronthatja egy új nézőnek, miközben nem érti, miért húzzák le sokan.
Az egyik legfurább mozi utáni élmény kapcsolódik hozzá: barátokkal megnéztük, premier vetítésen, de a teltház miatt szétszórtan sikerült beülni. A film után a mozi bejáratánál találkoztunk és amíg máskor izgatottan kezdtük el kitárgyalni a film részeit, csavarjait, hibákat, poénokat, addig akkor csak álltunk kis körben, mindenki csendben nézett maga elé és próbáltuk értelmezni, hogy ez mi a lófasz volt?! Meg sem próbáltuk szavakba önteni az érzést, hogy a Disney az arcunkba tolta az előző részek remixét, mint új filmet. Nem mondom, volt korábban is olyan film, amiről kicsit viseltesen jöttem ki - Passió - de ott a film a jó értelemben taglózott le és a célja is az volt.
Anno Szirmai vetette fel, hogy a Hobbit filmek a Gyűrűk Ura trilógia után gyerekesnek tűnnek - mert az alapja egy mesekönyv - bár néhol szebb a megvalósítás, jobbak az eszközök. Vajon milyen lehet úgy megnézni őket, hogy soha nem láttad a régit, utána viszont megnézed? Valószínűleg már nem ad akkor élményt, mintha az elkészülés szerint nézed.