Már egy ideje terítéken volt, hogy szükség lesz a rendszerek frissítésére. A munkaállomás OS egy Kubuntu, 18.04-es verziójú pingvin, nagyon jól teszi a dolgát - értsd fényévekkel kevesebb gond van vele, mint a win10-zel az elmúlt kb 2 évben. De már beköszöntött 2021, azaz a következő LTS 20.04 is stabil, ideje cselekedni.

Nem ment zökkenőmentesen a dolog, de fényévekkel könnyebb dolgom volt, mint a Win 10 csodálatos megoldásaival.

A nehézség az, hogy tavaly tavasz óta homeoffice van, azaz a pingvin munkaállomásnak hétköznap 100%-os rendekezésreállást kell teljesítenie. Nem fér bele a napi melóba, hogy az egyébként működő rendszer hegesztését akkor végezzem, van elég tennivaló.

Normál esetben egy stabil verzióról stabil verzióra frissítés 99%-ban probléma mentes. Azonban nálam van pár nehezítő körülmény. Először is, egy lenovo laptopról beszélünk, azaz már lehetnek egyedi alkatrészek driver-ek. Másodiknak két monitort használok a munkához, azaz a hdmi kimenetnek is stimmeni kell. Harmadrészt ezt a kimenetet a dedikált nvidia vga tudja csak szépen kihasználni, aminek ki kell jönnie a rendszermaggal, negyedrészt pedig a fejlesztéshez virtuális környezetet is használok, azaz annak is szeretnie kell mindezt együtt. Szép, nem? :D

Na mindegy, első körben csak a kerneleket (rendszermag) nézegettem meg. Pingvin esetén egyszerre több ilyen is lehet fent, te választhatod ki, mit használsz - ha szeretnéd állítgatod, ha nem, megoldja maga is.

Szóval megpróbáltam beüzemelni az 5.4-es verziót, ami a fent felsorolt okok miatt nem olyan sima, mint egy általános környezetben. A korábbi próbálkozásoknál akadt sok probléma - mint anno az első telepítéskor is. A 8 magos processzorból csak 1-et tudott használni - ez óriási teljesítmény gond, hiszen az az 1 manapság édeskevés. Ezen felül az nvidia modulokkal is összeakadt, azaz a külső monitort sem volt hajlandó észrevenni, valamint a laptop funkció gombjait sem tudta értelmezni: hangerő, fényerő stb - ezek is elég fontosak, bár a legkisebb gond lenne.

Szerencsére a legfrissebb 5.4-es magot már rá tudtam bírni, pár paraméterrel. Elsőnek az acpi=on kapcsoló segített a 3ik problémát megoldani, utána pedig az nvidia modulokat is engedte frissíteni - szépen muzsikált minden.

Amikor mindent sikerült behangolni, nagyon örültem neki, mert ez alapján a rendszer teljes frissítése is biztatóan közel került. A 20.04 alap, hosszú távú magja ugyanis az 5.4-es széria - azaz ha most azzal összehoztam, akkor menni fog. Illetve nagyon remélem, hogy csak keveset kell utógányolni.

Hogy minél kisebb legyen a hibalehetőség - mivel van rá lehetőség és nem ijeszt meg - úgy döntöttem a frissítést teljes parancssoros üzemmódból végzem el. Nem mintha baj lenne a grafikus felülettel, de belefutottam már olyanba - talán egyszer az elmúlt 10 évben - hogy valamiért a grafikus felületen futó rendszerfrissítés hibázott, és akkor bizony ott állsz letolt gatyával, egy félbeszakadt frissítéssel és húzhatod újra a rendszert. Én pont ezt akartam elkerülni, mert a teljes munkaállomás beállítása azért nem 5 perc.

Szóval elindítottam, eseménytelenül elmalmozott kb fél órát magában, pár apróságra rákérdezve csak egy újraindítást kért. És ahogy sejtettem, azért nem volt olyan szép. A kernel ugyan friss volt, de a korábban megadott paramétereket nem tudta használni, vagy nem is látta őket - azaz féllábú módban futott csak. A nagyobb gond az volt, hogy az indításkor látható kernelek és az elindított rendszeren látható opciók nem fedték egymást. Egy kis macerálás után sikerült előhozni a teljes listát - valamiért a grub customizer tiltakozott - valamint a default beállításokat is felparamétereztem. Innentől már nem volt gond, a két monitoros felállás is stimmelt.

Ekkor próbáltam rá a virtuális környezetre - nos, az dobott egy hátast. A frissítés a virtualboxot is érintette, de ő csak az egyel régebbi verziót lett volna hajlandó használni - az viszont már nincs sehol. Itt jött egy kis fórum turkálás, de a megoldás egyszerűbb volt, mint vártam: a vagrant legfrissebb verzióját rá engedte húzni magára, amint megtaláltam a telepítőt.

Ezután pedig már szépen összebarátkoztak, megy minden szépen a helyén. A felület kicsit simább, pár apró ikon változott, picit gyorsabban is indul - semmi lényeges, de ez nem is gond. Egy dolgot kell még szokni, beállítható lett a képernyő "skálázása". Ez valószínűleg elsőre nem mond sokat, pedig aki windozt használ, annak is van. Azt jelenti, hogy a képernyőn az elemeket mennyire nagyítsa fel, ahhoz képest, mint amekkora lenne pixelben.

Miért kell ez? Azért, mert mostanra a 14"-os laposban is fullHD kijelző van és ha pixelhelyesen rajzolja ki a betűket, akkor hangyaméretűek lesznek. Szinte biztos, hogy azon a gépen is, amit most használsz a 100 helyett 125% van beállítva - aki érdekel, a monitor beállításainál nézze meg. Egyébként ebbe még akkor futhatsz bele, ha rákötöd a gépedet egy tv-re - ott jellemzően 150% a nagyítás. Enélkül ugyanis ha 2 méternél messzebbről nézed, semmit nem fogsz tudni rendesen elolvasni.

Összegezve néhány órát rá kellett szánni és egy picit kellett gépészkedni, de minimális mértékben - végeredménynek pedig egy újabb stabil és jól használható munkaállomást kaptam.

Sajnos előre tartok a következő körtől, amikor újból neki kell futnom a Win 10 frissítésnek, a legutóbb majdnem reinstall lett belőle. Egyszerűen iszonyatos pofátlanságnak tartom, hogy kiadnak úgy egy nagy verziófrissítést úgy, hogy egy rakás fos. Az előző nekifutásról itt olvashatsz.