Jó és rossz. Két olyan fogalom ami a valóságban nagyon ritkán ennyire meghatározható. De gyerekként ezt jóval nehezebb lenne megérteni. Éppen ezért a gyerekmesék a tanító célzat sikeres célba juttatásához kell, hogy egyszerűsítsenek.
A kocsmafilozófiai hangulathoz a nem régen bontott felnőtt italomat használom fel. Nem csak azért, hogy jobban pörögjenek a gondolatok, hanem mert finom. Igen, a sörről beszélek.
Elég régen történt, úgy tizenöt évvel ezelőtt - lehet hogy még több is - amikor először szembesültem kicsi gyerekként a fenti kérdéssel. Persze nem így, nem ennyire konkrétan, de azt hiszem ez az első olyan, amit fel tudok idézni a saját példámból. Egy háborús film ment a tévében, az amerikai polgárháborúról. Nem emlékszem már mi volt, de arra igen, hogy már akkor is érdekelt az ilyesmi, a mai napig szeretem a háborús témával foglalkozó filmeket, de erről majd egy későbbi alkalommal írok.
Szóval a korábbi általam ismert történetekben és filmekben elég egyszerű volt kikövetkeztetni, hogy melyik félnek "kell szurkolni". Igen, ez úgy hangzik mintha egy sporteseményről lenne szó, de egy 8-9 éves gyerek még egyszerűbben láthatja a dolgokat - legalábbis a modern időkben megengedhető ez a luxus, még ha a középkor környékén nem is így volt. Viszont az ábrázolásmódból és a film folyamából nem tudtam jól elkülöníteni, vajon most kik a rossz bácsik és kik a jók, ezért ahhoz a médiumhoz fordultam segítségért, akit abban a korban sokan választunk, a szülőkhöz. Nagy szerencsémre a szüleim nem egy egyszerű választ adtak, hanem felvázolták, a történelmi hátterét röviden; miért is harcol a két oldal, a rabszolgaság fent tartásáért vagy az eltörléséért. Majd azt mondták, döntsem el magam.
Könnyen lehet, hogy nem ez volt az első eset, amikor szembesültem azzal, hogy a határvonalak nem mindig élesek, de mint mondtam, ez az első amire vissza tudok emlékezni és utólag értelmezni. Az eljátszott cselekményben csak a céljaikban különböztek a két oldal katonái, a módszerek és talán a karakterek sem voltak különbözőek olyannyira, hogy egy gyereknek nyilvánvaló legyen.
A korábban látott és fogyasztott mesék és filmek mind olyan egyértelmű dolgokkal operáltak, amiben gyerekjáték volt eldönteni, melyik a szimpatikus oldal.
A másik példa ami eszembe jut, egy nagyon sikeres és szinte mindenki által ismert film széria elemeihez köthető. Nevezetesen a Csillagok háborúja filmekre gondolok. Mert lássuk be, a filmben jelentősen leegyszerűsítik a világot, erkölcsi szempontból. Van a sötét oldal, akiről azt tudjuk, hogy sötét és hatalmat akar, kegyetlen és egy birodalmat akar magának építeni. Valamint vannak a jedik, az erő jó oldala, akik békét, harmóniát akarnak elhozni, mindezt demokratikus keretek között persze. Ebben egyértelműen benne lehet az is, hogy a diktatórikus berendezkedés vs demokratikus oldalán hol ildomosabb erköcsileg elhelyezkedni, hiszen a szereplők és a történetvezetés egyértelműen a jó oldal felé taszigál minket. Amikor elkezdtem ezt mélyebben megrágni, először az jutott eszembe, hogy milyen dolgokkal mélyítik még el mindezt a folyamatot, akkor nem csak a lejátszódott csaták jutnak eszembe, hiszen a háborúban a katonák szempontjából mindig is kérdéses a túlélés. Hanem egy kiemelkedő egy spontán népirtás - az Alderan elpusztítása, csak azért, hogy Leia hercegnő elárulja a lázadók támaszpontjának helyét - támasztja alá, hogy itt bizony élesen elváló jó és rossz oldat láthatunk. Hiszen elképzelhetetlen a lefestett jó szereplőinkről, hogy akár csak egyetlen ártatlant is véletlenül megöljenek, nem hogy milliókat. Az más kérdés, hogy a halálcsillagon vajon mindenki elkötelezett vér-birodalmi volt, vagy csak katonák, akik szolgáltak egy űrállomáson, amit kilőttek a talpuk alól. Oké, katonák, szóval felkészülhettek az ilyesmire, de ezt az özvegyeknek is tessék elmagyarázni, hogy benne volt toborzó szövegben a dolog.
Azt hiszem kezdek elkanyarodni a témától, de jöjjön itt egy másik példa, egy életszerűbb felnőtt meséből. Volt szerencsém nem régen megnézni Brad Pitt legújabb háborús filmjét, a Fury-t. (HH kritika, érdemes megnézni) Nem egy elemelkedett háborús film, nem is mond semmi újat a sok tucat előtte meglévőhöz képest. Még annyira kiemelkedőnek sem mondanám, bár nekem tetszett. Szóval ebben van egy olyan jelenet, amikor a határok összemosódása tetten érhető. Miután egy sikeres támadás során a szövetséges csapatok cafatokra lőtték az útjukba kerülő német egységet, maradt egy túlélő német katona. Őt elfogják és a harci láztól, valamint a bosszútól fűtve a helyszínen le akarják lőni, annak ellenére, hogy megadta magát. Mi több, a főszereplő tank parancsnoka az újfiúval akarja mindezt elvégeztetni, hadd tanuljon a gyerek. mindeközben a katona könyörög, még a családjáról is mutat képeket, de - spoiler: végül meghal.
Nem mondom állítom azt, hogy a jelenetnek valóban az az üzenete, amit kiolvasok belőle. Nekem viszont azt mutatja, hogy abban a csatában, ahogy a háborúban sokszor, csak parancsot teljesítő katonák harcoltak. Akiknek volt családjuk, életük és a kötelességen túl kevesen akartak igazából ott harcolni. Természetesen abszolút kihagyom ebből a körből azokat, akik meggyőződésből és szélsőséges nacionalista indíttatásból vágtak bele - elsősorban az SS tagokra gondolok.
Összegezve, azt hiszem egy gyerek számára tényleg szükséges lehet a világ és a szabályainak leegyszerűsítése, hogy könnyebben megértse, megtanulja, befogadja és alkalmazhassa azokat. Azonban nem szabad elhagyni később a szint emelését, a látásmód és a gondolkodás elmélyítését. Persze a gyerek saját eszétől is rá fog jönni ezekre, de azt hiszem egy kis szülői segítség sokat könnyíthet a folyamaton. Így végül értelmet nyer az ősi távol-keleti szimbólum: a jin-jang. Ami megmutatja, hogy egyik oldal sincs a másik nélkül.
