Szokás szerint hallgattam a kedvenc podcastomat, a Checkpointot. A régi részektől indultam újra még tavaly szerencsére van anyag bőven :) Ez a rész az online játékokról szólt. cikk és podcast
Az egyik hagyományos kérdés a vendégekhez, mi volt az első játékuk, ezúttal az első online játék. El is gondolkoztam, nekem vajon mi volt az első, amit online játszottam.
Elég sokáig nem volt internetünk, bár ez akkoriban nem volt ritka dolog, hiszem a 2000-es évek elején még igazi luxus volt. Így a legelső online-nak számító játékra egészen a gimnáziumig kellett várnom. Egészen pontosan a kolesz gépteremig, hiszen ott volt elég kapacitás és más játékos is, akivel lehetett játszani.
Addigra a Counter Strike már meghódította az ilyen területeket, a felsőbbévesek folyton azt játszották - éppen ezért ez csak az a játék volt, amit láttam, de nem próbáltam jó ideig, mert nem fértünk oda elsősként.
Az elsőhöz kellett az, hogy már akkor is kockák legyünk; az osztály is - bár csak felerészben - de infós volt. Így nem volt meglepő, hogy az egyik osztálytársam és koleszos szobatársam már rendelkezett hálózatépítő tapasztalattal - 15 évesen.
Szóval kifaggattam, hogyan is működik ez, még jóval azelőtt, hogy ez valamelyik zh - khm, dolgozat :D - témája lett volna. Ugyanis otthon, a szomszédos házban lakó srác szintén szeretett volna valakivel multiban játszani - de internet nekik sem volt még.
Miután átláttam, hogy ez nem olyan ördöngösség, kölcsön is kértem egy klimpelőfogót a sráctól, majd irány a számtech bolt. A terv az volt, hogy a két szomszédos házat fixen összekötjük egy utp kábellel. Ehhez kellett jó pár méter kábel, két csatlakozó fej, egy fúró az ablakkeretek megfúrásához, egy rakás szög, meg a késztetés, hogy tényleg játszani akarjunk.
Mert bizony a keretek megfúrasa, és a kábelek helyes összerakása volt a kisebbik akadály - az én tériszonyommal, létráról felszegelni a kábelt a tető alsó részéhez - "ragallya" azt hiszem - na az volt kemény dolog. De megoldottam. :)
És mivel a srác nem volt oda a stratégiai játékokért, az első játék, amit online tudtunk játszani az a Soldier of Fortune 2 volt. Egymás ellen természetesen, mert ott nem voltak gépi ellenfelek - botok - mint pl a CS esetén.
Arról nem is szólva, hogy témában kezdőként nem is volt lehetőség közvetlen kommunikációra. Persze, a játékon belül, indítás után már volt belső chat. De addig semmi.
Ne feledjük, 2003 szeptember, internet nélkül. Sehol nincs még messenger, vagy akár msn. Bár az talán a tengerentúlon már csak-csak, vagy irc, vagy bármi. És mivel 15 éves csóró srácok voltunk, a feltöltőkártyás mobil értékes perceivel is spórolni kellett!
Így egymás gépén txt fájlokba írtunk, mentettük és visszaolvastuk a másikét. Persze, ha lett volna kéznél, akkor a win 3.1 időből összelőhettünk volna egy winpopup nevü, lanon működő chat programot. Azt már 2000-ben bőven láttam működni informatika órán, de az összerakás más tészta lett volna. Nomeg honnan szereztük volna be akkoriban?
Szóval SoF2-vel indult, aztán jött a többi. Másik havernál, akiknek 2(!) gépe volt, Starcraftot és talán Battlefield-et játszottunk a következő nyáron. Később már az infó órán is megjött a CS, a hamachi nevű VPN program pedig elszabadította a dolgokat.
A lényege annyi, hogy akik egy csoportba csatlakoznak a gépükkel, olyan, mintha egy szobában, közvetlenül összekötött helyi hálón - lanon - lettünk volna. Hatalmas Starcraft és Alien vs Predator 2 meccseket játszottunk - szép idők voltak játékra :)
Persze rohadtul nem volt sima ügy, többször nem ment mint igen. De szerettük. Már vagy 20 éve lassan...
Ma már játszani könnyű, sok online segítség van hozzá - csak az élet és a prioritás más. De még ha össze is jön, akkor próbálj összehozni 2-3 embert egy estére! Nem egyszerű még egy sörözés sem, nem hogy ez :D
