Csak egy gyors bejegyzés azoknak, akik szintén imádnak olvasni. Egy könyv választó/segítő oldal és egy szép nagy poszter, ahol vizuálisan is végigmehetsz a folyamaton. Az kiindulási alap sci-fi és fantasy, de sok találat van, ami azokat csak nagyon picit érinti. Például az 1984 csak kevéssé érinti a sci-fi vonalat, inkább a hátteret adja a disztópia.

Top 100 könyv, de vannak benne sorozatok is, szóval lehet 150-200 is - Trónok Harca, vagy Asimov mester művei erősen felhúzzák a számot, de Stephen King Setét Torony könyvéből is legalább 8 rész van már :) A saját tempóm átlagosan 2 hét/könyv átlagosan - van hogy pár nap, de van hogy egy hónapig húzódik. Akárhogy is, ez több évnyi készlet, még úgy is, hogy párat már olvastam :)

Szóval link és kép a tovább után, egy kis angol tudásra szükség van, de nem vészes. Nektek mit tudott ajánlani?

Úgy alakult, hogy a hűséges egerem mára megadta magát. Nem élő, hanem amit a géphez használok. Már voltak apró gondjai eddig is, de nem akartam lecserélni, amíg csak lehetett. Nos, mára elérte ezt a határt: random elkezdte többszörözni a kattintásokat, mind a két oldalon.

Viszont vasárnap lévén az egyértelmű csere hely és lehetőség zárva van - az infolexnél szoktam venni ebből a típusból frisset, nagyjából 2-3 évente. Nem nagy tétel. De most nem volt kedvem a héten külön mászkálni, vagy kiszállításra várni, így maradt a MediaMarkt és az aktuális kínálat.

Lassan már mindennapos, hogy történik egy fegyveres incidens az államokban. Illetve nem vagyok naív, eddig is történt, csak mostanra ez átüti a nemzetközi sajtót is. Nem csak azok látják, akik "közelebb" vannak.

Sokat gondolkoztam, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, de szükség van a ventillálásra :) Az előző bejegyzésről egyébként is eszembe jutott a téma. Nemrég egy beszélgetés kapcsán felmerült, hogy ez az egész korona dolog mekkora kamu - a beszélgetőpartnerem szerint! Sorolta az érveket, miszerint például többen hallnak meg influenzában minden évben, abból nincs ilyen nagy felhajtás. 

Amikor visszakérdeztem, hogy elsiklott-e afölött, hogy az elmúlt fél évben milyen korlátozások, karantén, miegymás volt - amíg az influenza teljesen átlagos hétköznapban végzi a dolgát, akkor láthatóan megsértődött. Nekem támadt, azzal a felkiáltással, hogy én félek, imádok parázni, rettegni, kussoljak. Akinek meg kell halni, az meg fog amúgy is.

Egy nagyon nyers - és már személyeskedésbe hajló kérdést nem tettem fel: ti a statisztikára hivatkozók, akik szerint pár ezer haláleset nem nagy ügy egy járvány idején, és akinek meg kell halni, az úgyis meghal - hányan és hány darab szülőt, nagyszülőt szeretnének bedobni a közösbe, a sajátjaitok közül? Végül is 10 millió magyar csak le tud mondani párról nem? Vagy az csak akkor működik, ha a szomszédé, nem a tiéd?

Már az év elején több igazi szakértő hangsúlyozta, hogy több hullámra kell számítani. Nem okoskodás, vagy félelemkeltés - egyszerűen csak elővették az elmúlt száz év nagyobb pandémiáinak a statisztikáit és leolvasták őket. A leggyakrabban felhozott példa a spanyolnátha. Elég sok adatot lehet találni az esetekről, sok országból és ezek mind egybevágnak - szóval valószínűleg hihetőek.

Nemrég a helyi, városi történelemmel foglalkozó portálon hoztak elő nagyjából száz évvel ezelőtti cikkeket a témából. Bárki visszakeresheti, nagyon tanulságos, kicsit mulattató és szomorú. Az emberek akkor is ugyanígy álltak a dolgokhoz, tagadták, azután letarolt mindent, engedett a fertőzés, majd visszajött. Közben az emberek egy darabig fegyelmezettek voltak, aztán jöttek az akkori "maszktagadók" és a betegséget kétségbe vonók. Amibe akkor is belehaltak páran közülük is.

Nagyon szeretem azokat a játékokat, aminek összetett, kidolgozott története van. Ezt például a különböző rpg játékok remekül hozzák - Fallout széria, Witcher, stb. Azonban van a játékmenetnek egy számomra bosszantó része is - ha túl sok küldetés stackelődik egymásra. Azaz amikor elkezdesz valamit, a következő ponton nem a mostani feladat megy tovább, hanem egy alfeladat jön, aztán ott is és a végén már nem is emlékszel, mibe kezdtél.

No, a finoman csöpögő melegvíz elzáró a vízóra előtt, elég hasonlóra sikerült.

A tömegközlekedésnek meg vannak a maga szépségei. Például a vénasszonyok, akik szeretnek mindenbe beleszólni. Például itt Átadjam? és itt Előítélet :)

Ma reggeli történet következik. Felszállás után igyekeztem elfogadható helyet találni az álldogáláshoz, de ez nem olyan egyszerű. Úgy alakult, hogy be kellett préselnem magam egy banyatankos öregasszony és egy középkorú bácsi között, hogy az ablak mellé jutva félreálljak az ajtóból, ahol ott ragadtam és zavartam a fel-leszállást. Normál hangerőn szóltam a bácsinak, elnézést kérve, sajnos ő sem tudott arrébb húzódni, de ez van - kibírtuk, átfértem, megoldottam.

SouthPark S08E06 | Elveszik a munkát - bár ez a bejátszás inkább a robot-kamionokra reflektálna, de a lényeg ugyanaz :)

Hogyan lehet mérni egy civilizáció fejlődését? Például azzal, milyen technikai szinten jár. A fejlődésnek viszont ára van - a teremtő rombolás. A mezőgazdaság egy olyan ágazat, ahol ez már többször is felforgatta a dolgokat. Most éppen egy újabb felforgatás küszöbén állunk. Olyan eszközök, gépek veszik át/el az emberek szerepét és munkáját, ami eddig csak mese volt.

A héten kerítettem időt az itthoni géppark átnézésére, frissítések, ilyesmik. Kijött az Ubiuntu 20.04.1 például, ami már lehetőséget adhat arra, hogy stabilan használjam - munkára például. Valamint a win 10 is macerál, hogy "frissítsé mán", van 2004 ebből is.

Azért nem eszik azt olyan forrón..

Az olvasás egy remek hobbi, kikapcsolódás, annak aki szereti. Magam részéről szerencsés vagyok, mert már egészen kicsi korom óta tudok és szeretek olvasni. Egy jó könyv elvihet olyan helyekre, helyzetekbe, amiket nem tudsz vagy nem is akarsz átélni, mutathat olyan dolgokat, amit érdemes megtapasztalni. Viszont időt kell szánni a kalandokra. Az átlagosnál jóval gyorsabban olvastam mindig, de ettől még egy nap ugyanúgy 24 óra - és abból sokszor nem sok marad ilyesmire.

Éppen ezért alaposan meg kell válogatni, mit olvas az ember. Nem szeretem az olyan könyveket, amik pazarlóan bánnak az időmmel, ha ezt céltalanul teszik. Stephen King néha húzogatja ezt a fonalat, a legtöbb regénye estében az összkép bőven megéri. Mondhatok pár példát, de előbb ellenpéldát hoznék.

Korábban volt "pár" bejegyzés, amiben véleményeztem az utóbbi évek Tankcsapda termését - nem volt fényes egyik sem: Csapda-wood és Szevasz popCsapda. Sajnos nagyon felpuhultak, elmentek pop-szerű irányba. Persze, valahogy meg kell élni és 50 felé már nehéz ugyanúgy lázadni, de azért nagy kár egy régi bandáért.

Aztán kijött ez a szám, amit csak most tudtam meghallgatni: TANKCSAPDA • PLASZTIK JÓZSEF (2020) ::: DALPREMIER Lehet, hogy csak fel kellett cseszni őket a sok beszólással?