Kicsit tovább tartott, mint ami a recept alapján szükséges, de az időjárás is hűvösebb volt, mint az ideális uborkaszezon :)

Viszont a kóstolás alapján abszolút megérte várni, az eredmény a tovább után megtekinthető.

7 év tervezgetés után útjára indítottuk az első kovászos uborka projektet. Valami mindig közbejött korábban, hol valamelyik összetevő, hol az időjárás, vagy csak a szimplán elcsúsztunk vele és már nem volt aktuális. De most összeállt a dolog, kíváncsi vagyok, milyen lesz :D

Rick and Morty Season 3: I'M PICKLE RICK!

Mostanában egyre gyakrabban lehet azt tapasztalni, hogy az időjárás jelentés nem fedi le a valóságot. Ennek több oka is van, miből néhányhoz nekünk is közünk van - főleg itt, Európában.

Az időjárás kiszámítása egyébként is elég macerás dolog. Nagyon szép és piszokul összetett matematikai modellekből próbálják meghatározni, milyen kimenetek lehetségesek a következő órákban, napokban - de minél messzebb megyünk, annál több féle kimenetet kapunk. A legutóbbi ismereteim szerint 11-ed rendű differeciálegyenltekről beszélünk. Ha valakit érdekelne, ilyen egy "általános" első, vagy másodrendű változat: Közönséges differenciálegyenletek Szép ugye? Hát ezért kell matekot tanulni :D Na jó, ezeket a tünde írásokat már tényleg kevesen tudják megszelídíteni, még akkor is, ha ebben nagy segítségünkre van már a rengeteg szuperszámítógép.

Nem szeretném, hogy ez egy tipikus "bezzeg az én időmben" poszt legyen, de lehet, hogy az lesz :) Szóval eszembe ötlött, pontosabban összeállt egy dolog a mai gyerekekkel - pár évesekre gondolok - és a saját gyerekkorunkkal kapcsolatban, ide értem öcsémet is például.

Több helyről is hallottam ilyesmit, miszerint, ha meg volt a gyerek napi megőrzése - óvoda legtöbbször - akkor utána játszóterezés, fagyi stb következik. Ha nem, akkor a gyermek ezt igencsak sérelmezi. De lehet példának az is, hogy a gyereket folyamatosan kell "szórakoztatni", foglalkozni vele, lekötni az idejét - és ez nagyon fárasztó - "majd megtudod, ha gyereked lesz". Természetesen, egy egészséges családban a szülő napi szinten töltsön minőségi időt is  a kicsivel, amennyit csak lehet - de attól, hogy megszületik, a 24 óra az 24 óra marad.

Kitört a nyár, meg a 30+ fok. Így amíg eddig az eső miatt volt problémás a bringa, most csak leolvadsz róla.

De kitört a steam sale is - így be lehet szerezni a hiányzó Fallout részeket. Gondolkoztam az egyik frissebb Doom részen is, de inkább Mass Effekt lesz. Egy klasszikus sci-fi rpg, adok neki egy esélyt.

Az elmúlt hetekben bepótoltam egy régi film klasszikust, pontosabban egy trilógiát. Többek között Dollár trilógiának is nevezik a három filmet, Sergio Leone remekművét. Már elég meg akartam nézni, de a régebbi generációkhoz tartozó filmekkel már voltak rosszabb tapasztalataim, így mindig tologattam. Például a Szarvasvadász nekem egyeltalán nem jött be, a témában sokkal relevánsabb a Szakasz, ami viszont nagyon is.

Szóval azelőtt nem láttam a filmeket, legalábbis azt hittem.

A változatosság jegyében ismét egy kis "géming" és egy kis Fallout 4. A múltkor írtam róla, hogy a sztori befejezése után, csak úgy kíváncsiságból kipróbáltam a "túlélő" nehézségi szintet.

Csak röviden, mi is az: a karaktered papírból van, egy-két találat után véged. Az ellenfelek viszont sokkal szívósabbak. A mechanika is nehezebb: nincs ugrálás a térképen, ami elég rossz, mert a bejárható terület hatalmas. A karaktert életben kell tartani, azaz gyakran és rendszeresen kell enni, inni, aludni, de nem mindegy mit és hol.

A legutóbbi bejegyzés óta nem sok minden történt, a karanténból lassan bújunk ki. Ami azt illeti, egyre inkább csak az elvárások miatt, nem feltétlenül a számok alapján.

Addig is, miután a Fallout és a Witcher eleresztett kicsit, gondoltam kipróbálok pár "újabb", rövid játékot. A steam könyvtár már régóta fel van töltve, az akciók alkalmával bevásárolok aprópénzért, aztán majd csak sorra kerül.

Itt van például a Bioshock széria. Alapvetően egy belső nézetes akció, de a környezet és a sztori egészen egyedi. Adott egy őrült tudós, aki úgy dönt, megépíti a tökéletes társadalmat - az óceán fenekén. Rapture a szabadgondolkodók, művészek és zsenik városa - volt. A dolgok valamiért nagyon rosszra fordultak és az általunk irányított karakter feladata, hogy ezt kibogozza.

Évekkel ezelőtt - 7+ - viszonylag sokat játszottam egy játékkal, ez volt a StarCaft 2. A nagysikerű első rész nagyon jó folytatása volt, remek sztori móddal.

Valamint belevágtunk a kompetitív játékba is, amikor mások ellen, online irányítod a seregeket. Elég nagy kihívás, főleg ha már kinőttél a gamer korból. Akkoriban sok százezer játékos volt - főleg a kezdetibb időkben, így a rendszer elég jól talált neked ellenfelet. Több szint van, egészen pontosan hét, mindegyik más nemesfémmel, vagy hasonlóval jelölve (bronz,ezüst,arany,platina,stb).

Elég sokat számít, hogy hozzád hasonló szintű ellenfelet kapj, hiszen egy nálad jóval gyengébb ellenféllel szemben nem élvezetes és nem is dicsőség nyerni, de még játszani sem olyan jó.

Már egy ideje akartam írni a dologról: túlléptük a 800km-t a szobabiciklin. Aztán már a 900-at is sikerült. Egészen pontosa most 914-nél tartunk. Mivel a kijelző csak 3 egész számjegyig megy, valószínűleg átfordul majd. De azért szép :)

A reggeli rádió adta meg az alaphangot, amikor a táborozásról megkérdezett szakértő szól egy érdekeset: "Az általános nyelvi, művészeti és sport táborok mellett a gyerekek(!!) akár rúdtánc-táborba is mehetnek, esetleg a mostanában elkapott katonai, túlélő táborokba is".

Na itt álljunk meg egy szóra! Mi a f#sz? Még a katonai tábort "értem", az már elég régi hagyomány, hogy az életre nevelés címszava alatt törjük be egy kicsit a leendő polgárokat, hátha később még jól jönnek az ifjú gárdisták/úttörők/cserkészek. De hogy egy tizenpár éves kislányt elküldeni egy táborba, ahol rúdtáncolni tanulna - mindig azt hiszem, már nem lehet fokozni, de mégis. Bár lehet, hogy ez összefüggene a nemzeti népesség növelő törekvéssel - így már érthető.

A másik részletbe tegnap futottam bele, egy cikkbe, ami egy rázósabb témát is megemlít: TikTok gyerek- és felnőtt szemmel Két része van, az egyik a gyerekek oldalát, a másik a szülőkét nézi meg. Magam részéről az elsőnek már nem vagyok célcsoportja, a másodiknak még nem, de azért érdemes belegondolni.