Találatok: 5668

Az imént percekig azt hallgattam, h a kapitányság felől kiabálnak a riasztók. Ez így hajnal 3 környékén elég különös. Bár reggel munkába menet is hallottam. Remélem valaki most tanulja kezelni, és nem azért zajong, mert megléptek onnan...

Szerk: némi kiáltozás is volt, de lehet, h ezek csak részeg egyetemisták :)

Találatok: 5408

Egy véletlennek köszönhetően jöttem rá, hogy a szerverem bizony csak úgy szórja magáról az információkat, egy egyszerű oldalbetöltéskor is. Nem csak azt, milyen cms-t használok, hanem még a webszerver és a script verziószámát is. Hiába volt letiltva a configban, ott a biztonsági mentés is betöltődött, így felülírta - azért ez elég meredek :) Mindenesetre most egy hajszállal nehezebb megtudni, min is fut az oldal. Illúzióim nincsenek, de azért megnehezítem a rosszindulatú kíváncsiskodók dolgát egy picit.

Találatok: 5569

Ma szántam egy kis időt arra, hogy egy régen hiányolt skillemet kezdjem fejleszteni; egy olyat, amit soha nem tanítottak, teljesen magamtól tanultam meg és ez a minőségén is meglátszik. Ez pedig a gépírás. Eddig talán egyszer próbálkoztam ezzel a műfajjal -  mármint a szabályszerű formájával, a katyvaszt minden nap csinálom :) - de már akkor is világossá vált, h elég kemény dió.

Kerestem egy tetszőleges oldalt a neten, ami ezzel foglalkozik -  van belőle rengeteg - és elkezdtem a pötyögést, szabályos kéztartás, billentyűket nem nézni, stb. Nehéz, tényleg nehéz. Nem tudom eldönteni, hogy az elmúlt, kb 17 évnyi berögződés használ-e inkább, vagy árt, de leginkább mind a kettő. A kéztartás szokatlan -  abszolút szembe megy minden gamer tapasztalattal - valamint az is nagyon fura, hogy teljesen kötöttek a billentyűk kezelési szabályai. Nem lehet csak úgy ami éppen ujjra esik, úgy csinálni. Brrr.. :)

Kicsit arra emlékeztet, amikor egy nagyon szeretett játékomban - starcraft - az új részben más volt a "gyorsgomb" kiosztás, mint a régebbi részben, én pedig megszokásból kezdtem el "zongorázni". Mert bizony az nem az a játék, ahol van időd egérrel ide-oda egerészni, ott amit csak lehet a nem egér kéz intéz - mert minden utasításra van gomb is - fényévekkel gyorsabb és jobb a játék. Szóval az eredmény nagyjából katasztrofális volt, egészen addig, amíg be nem állítottam magamnak a megszokott dolgokat. Utána, amikor a sebesség érdekében optimalizáltam, és átpakoltam egy-egy hotkeyt, vagy százszor nyomtam felpörgetett helyzetben a régire, majd miután jól kikaptam, akkor tűnt fel, hogy rossz gombot nyomok. Élmény volt :)

Nos, most is hasonló érzés, mert ez a kevés idő is elég volt, hogy kicsit megkavarja a rutint, de ebből ezt a pozitív következtetést vonom le, hogy van esélyem megtanulni rendesen gépelni.

És hogy miért is kezdtem el ezt az egészet? Egy szakértő szerint, a legjobb átlagos gépelési tempó, amit szabályos gépelés nélkül lehet hozni, kb 60-70 karakter percenként - úgy érzem, ez nagyjából helytálló lehet, többé-kevésbé. Viszont, az elsajátított és begyakorolt gépíró módszerrel ez 120-150 karakter, percenként. Azaz fele annyi idő alatt viszem be a gépbe azokat a dolgokat, amit szeretnék - elméletben.

Igen, azért is elméletben, mert ahhoz tudni is kellene azonnal, hogy mit akarok leírni, lekódolni. de ha már megvan, csak úgy füstölhet a klaviatúra. :)

Ehhez kapcsolódóan jutott eszembe egy kérdés, miért is ilyen az elrendezés, amilyen? A jelenlegi kiosztást - pontosabban az első változatát  - 1867-ben készítették. Később, ahogy egyre többet használták, figyelembe vették a user visszajelzéseket, és azok alapján alakították át, a ma használt formára - értelemszerűen a gépelés sebességének növelésére. Ennek lett az eredménye egy első ránézésre ijesztő katyvasz.

Feltúrtam kicsit ezt a hatalmas könyvtárat, amit internetnek nevezünk és szinte azonnal találtam tudományos értekezéseket is a témában. Arról miért is használjuk ezt mégis, milyen alternatívákkal próbálkoztak és azok mennyire becsődöltek. Az ember miután kapcsolatba kerül vele és elkezd tapasztalatot szerezni, egy újabb kiosztástól könnyedén világgá megy. Még akkor is, ha igazolhatóan jobb és könnyebben használható a dolog - persze a betanulás után.

Erre példa a híres DVORAK kiosztás. Talán egyszer kipróbálom. Ott statisztikai mérések és számítások alapján rendezték újra a kiosztást, a gyorsítás érdekében. Az már más tészta, hogy kevés kivételtől eltekintve mindenki úgy néz rá, mint tyúk az abécére  :)

Mindenesetre sajnálom, hogy nekünk az iskolában nem tanították meg a rendes gépelést - ahogy sajnos most is nagyon sok helyen szintén mellőzik. Rengeteget lehetne belőle profitálni, nem csak a szakmabelieknek, hiszen ma már alig van olyan terület az életben, ahol valamilyen módon nem kellene használnod a billentyűzetet.

Az más kérdés, hogy a rövid kis gyakorlásom alapján nagyon, de nagyon utáltam volna, amíg meg nem tanulom rendesen. Bár a szép folyóírással is éveket küzdöttem, mert nem igazán egyezett a véleményünk a tanító nénivel arról, mi a szépnek nevezhető írás  :) Ma viszont, elég ritkán használom, sőt, olyankor is csak óvatosan, mert a szép verzió csak lassan megy, gyorsan felfirkantva meg magam sem tudom elolvasni, mit is akartam leírni.

Egyenlőre a gépelés toronymagasan vezet.

 

Találatok: 3869

Az imént olvastam egy cikket, miszerint idén elkezdik a játékokból készült filmeket is normálisan kezelni, mert persze jó pénzt remélnek belőle - ez még jó is lehet.

Az már ismert, hogy idén kijön a warcraft film, szóval a blizzard is beszáll körbe - ami állati jó hír, mert amit sztorik és kisfilmek, átvezető animok képében csinálnak, arra nincs jobb szó - fergeteges! Csak legyen annyi bennük még, hogy ezt a könyvet csinálják meg egy az egyben: Tűzkeresztség - ez az első játék első kampánya, remekül megírva, akciódúsan. Könyörgöm, legyen ez, annyira oltári jó lenne, talán még jobb, mint a birodalom visszavág. A disney most úgy is kiherélte az sw szériát.

Találatok: 6155

A cikk címét adó bölcsességet bármelyik super mario játékból megtanulhatta az, aki játszott már vele  - ez jelenleg a generációm és a némileg fiatalabbak között elég sűrűn előfordul.

A múltkor nosztalgia játék során felkutattam egy NES emulátort és hozzá a régi kedvenc játékaimat, amiket még öcsémmel és unokatesóimmal játszottunk lelkesen. Ma eszembe jutott, hogy egy másik nagy kedvecet is megtalálhatok ilyen módon - Nintendo 64. Ugyan közel sem játszottunk vele annyit, mivel saját példányunk nem volt - egy családi barátnak volt csak. Öszesen talán 3-4 alkalommal töltöttük náluk pár napot, de az a játék, ami már NES verzióban is hetekben mérhető játékidőt vett el az életünkből, itt is tarolt.

Super Mario 64 (google) - egyszerűen szuperül van összerakva a játék, a hangulata, a zene és az egész világ nagyon eltalált - 3D-ben. Igen, itt már nem balról jobbra futunk, úgy hogy ami eltűnt bal oldalon, megszűnt létezni. Átlépett három dimenzióba a játék :) És ennek megfelelően az irányítása az átlagos és nehéz szintről a brutál nehézre ugrott - legalábbis amíg bele nem jöttünk. Ami az érdekes felépítésű joysticknak köszönhetően nem volt egyszerű. Amit viszont szinte lehetetlen volt megszokni és megtanulni - legalábbis annyi idő alatt - az a kamerakezelés. Na az tényleg szörnyű :)

De minden hibájával együtt nagyon jó játék, ajánlom mindenki figyelmébe, aki egy kicsit szeretne kikapcsolni. Még karácsony előtt nézegettem az eredeti gépet, játékkel, konzollal egyébbel, nem nagyon volt 20k HUF alatt megoldható, így javaslom az emulátoros verziót. A google az első találatok között kidobott jól működő emulátort, és magát a játékot is, de felteszem saját tárhelyre is, ha valaki egyben szeretné letölteni - klikk ide. A zipben van a telepítendő emulátor és a marion játék, amit meg kell nyitni - a böngésző akadékoskodhat, h nem sűrűn töltik le, de szavamat adom, hogy megbízható. Ha mégsem bízol bennem, google segít.

Ami nem öl meg, az kisebbé tesz! :)

Találatok: 3460

A cikk címét egy nem túl régen olvasott könyvtől kölcsönöztem - ez lenne az, csak keresés adok, így nem törik meg a link. Az egész könyv koncepciója az, aminek az alapjait ma lehet látni, bár az kérdéses, hogy kiteljesedik-e annyira. 

Röviden, a virtuális valóság eszközök olyan elterjedté válnak, mint manapság egy mobiltelefon, és az élet minden területén azt használják. Olyan célokra is, - mint az oktatás - amire nem biztos h tényleg szükséges lenne, viszont mégis nagyon hasznos, mert nagyon alacsony költséggel hozzáférhetővé teszi mindenki számára a tanulást. De minden mást is ezzel intéznek, tulajdonképpen az leggazdagabbaktól a legszegényebbekig mindenki, mindent, ami nem megoldhatatlan valódi személyes jelenlét nélkül. Ennek vannak pozitív oldalai, de igen sok negatívuma is. Egyértelműen kitolja a kommunikációs korlátokat, viszont az embereket el is szeparálja egymástól.

Már-már Asimov robot univerzumának a szintjén, egészen pontosan a Hajnal bolygó robotjai című regényben megrajzolthoz hasonlóan, a Solarián. Az emberek csak és kizárólag az elkerülhetetlen dolgok céljából találkoznak személyesen - akkor is pánik és undor uralkodik rajtuk - egyébként nagyon fejlett holografikus kivetüléseikkel videotelefonálnak. Igaz, a két technológia ellentétes megoldásnak tűnik, de a személyes tér végtelenítésnek igényét kiváltja, a valós emberi érintkezést pedig eltünteti.

Természetesen nem tagadhatom, hogy mindegyik most Vegasban megjelent megoldást szívesen kipróbálnám. A kezdetlegességük ellenére talán most, közel harminc év után újra megpróbálják megvalósítani azt, amit már régen megálmodtak - emlékszem, még a 90-es évek elején is nagyon próbálkoztak vele, de akkor még nem volt meg hozzá igazán a technológia.

Találatok: 5641

Ma megjött az igazi tél, hóval és faggyal ahogy illik. A csendes részeken szemlélni a hóesést, az utcalámpa fényénél nagyon békés :)

Közjáték: egy szomszéd a két panel közti játszótéren szórakozik a szőnyegeivel; betakargatja hóval, aztán porolóval úgy elveri, mintha előtte Abdult látta volna rajta térdepelni. Mindehhez jön theAniCat kórus zenéje, amitől az előbbi jelenet még jobban összeállt :)

Találatok: 5494

A hét elején volt alkalmam megnézni az új Star Wars részt, baráti társasággal. Most részletesebben lejegyzem mindazt, amit ez az élmény adott. Előre szólok, spoileres részeket is fogok említeni, de ami azt illeti igazán meglepő fordulat nem volt - lehetett számítani rá.

Első körben csak azt mondanám, hogy amikor kijöttünk a teremből, többek véleménye és arca is ezt tükrözte: "Ezt még emészteni kell". Őszintén szólva ez egy SW filmnél azért nem kellene, hogy így legyen - például a bosszúállók 2 után nem csak én voltam nagyon lelkes a filmtől, még theAniCat is, pedig tőle az ilyen film azért távol áll. 

Találatok: 5708

A hét végével sikerült lezárni egy nagyon küzdelmes és nehéz munkahelyi feladatot. Egy olyan átfogó fejlesztést csináltunk, amihez szükség lett volna az elmúlt fél évben felmondott emberekre, mivel csak ők dolgoztak a rendszeren, nem keveset. De mára azt mondhatom, megoldottuk. Az ember szeret mindenféle összefüggéseket látni maga körül, de most tényleg úgy jött ki, mintha az időjárás is tudott volna róla - a hét első felében olyan tejköd és vérbeli ősz volt, ahogy csak lehet. De ma délutánra minden elrendeződött. :)

Találatok: 5653

A cím megtévesztő lehet, nem az indián könyvek hőséről fogok most írni. Bár az is érintette részben a gyerekkoromat, most egy másik alkotás kerül sorra, amit alig bírtam letenni. 

Shatterhand - NES

Egy 91'ben megjelent, Nintendo NES konzolra készült játék az, ami nagyon sok kellemes órát szerzett anno - még azt is ideszámítva, amikor éppen öcsémmel öltük egymást azért, ki is játszhasson :) A játék 95-96 környékén jutott el magyar földre, de természetesen nem az eredeti formában - a sokak által jól ismert sárga kazettás kínai hamisítvány verzióban. Persze ezt akkoriban nem tudtuk, de nem is nagyon érdekelt volna - a játék volt a lényeg.

Egy youtube végigjátszásból kiderült, hogy a valóságban 6 pálya volt hozzá, a mi másolt kínai verziónkban csak kettő. De azokat mennyire szerettük :)

Egy oldalnézetes, egyszerű játékról van szó, ahol a főhőssel bokszolva és ugrálva kell haladni, leütni a robotokat és a többi. A különlegessége a játéknak abban állt, hogy kicsi fehér dobozokból betűket lehetett összeszedni - alfát és bétát. Ezekből hármat összeszedve kaptál egy "segédet", aki feletted repült és támadott, amikor te is. Minden kombináció mást adott, természetesen fel is írtuk mindet. És még repülni is lehetett a kis robot segítségével, egy bizonyos gomb kombinációval. Mondnom sem kell, hogy 6-8 éves gyerek számára akkoriban ezek eszméletlen dolgok voltak, gyepáltuk is rendesen :)

A napokban jutott eszembe, hogy rákeresek, manapság úgy is annyi mindent meg lehet találni a retró időszakból, nem is kellett sokat kutatnom. Bár a nevet nem tudtam, de még a magyar gamer fórumokon is ismerős volt a játék, ott már a név is szerepelt - a google pedig a barátunk :)

Gondolkoztam rajta, h emulátoron megkeresem, de egyenlőre maradt a youtube és a nosztalgia. Majd megnézem, hátha a többi régi is fent van valahol.

Találatok: 4964

A cikk megírásához az inspirációt a napokban élesített fix trafipaxrendszerről szóló cikkek és a hozzájuk tartozó minőségi kommentek adták. Nomeg némi élettapasztalat.

Azok számára, akik közlekedtek már a magyar utakon, szerintem egyértelmű a címadás. Akiknek nem, nos ők a maradék Niki Lauda szakasz. Itt mindenki tökéletesen tud vezetni, tökéletes reflexekkel és helyzetfelismeréssel és felszereléssel. Csak azok a fránya szabályok...azokat csak azért találták ki, hogy ne teljesedhessen ki a sok zseni képessége - meg persze a direkt büntetés és adózás kedvéért.

Elismerem, vannak olyan helyek, ahol építenek erre, mondván úgyis lesz egy olyan, aki jobban tudja. Nos, az majd jobban is fog fizetni. Ezeket a szabályokat és korlátozásokat - amit ma kressz néven emlegetünk - bár sokan nem hiszik el, de nem az ő sz*patásukra találták ki. Persze, dolgozik a kuruc vér, a rendszernek jól meg kell mutatni, hogy csakazértsem. (A frusztráció levezetésről már írtam korábban.)

De mondok valamit; próbáljuk meg a legnagyobb magyar módszerét - ha nekik bejött, akkor miért ne. Passzív ellenállás képpen tartsunk be minden szabályt, mondjuk csak jövőre és máris bukik a remélt bevétel, jól megmutatjuk nekik!

És talán(!) közben páran rászoknak a szabályos és mindennekelőt biztonságos közlekedésre, mert tudom:

"velem soha nem történhet meg, én tökéletes sofőr vagyok!"

De ennek a hamisságát csak túl későn látják be. Ne legyünk tíz millió király országa is, akinek mindig sietnie kell, mert neki szabad is.